2. fejezet

Sziasztok! :)
Eldöntöttem, hogy amikor csak meg tudom oldani, heti kétszer lesznek részek, de ha nagyon ellep az iskola, akkor majd lehetséges, hogy lesznek kisebb-nagyobb csúszásaim, de szólni fogok előtte, nyugalom! Örülök, hogy már van egy feliratkozóm, remélem lesztek még többen is. Nagyon örülnék kommenteknek is.;)
Jó olvasást.:)
Beatles_Lány.xx

Miután már egyre több néző jött be, és az előadások végéhez értünk, mindenki előadta a választott számát, a zsűri tagjai egy nagyon gyors beszélgetést folytattak le és egy alapból félelmetes férfi egy félelmetes vigyorral a mikrofon elé állt és megköszörülte a torkát, amitől nagy csönd lett.

- Mivel nem sikerült egységes döntést hoznunk – szólt, de ez nem stimmelt, nagyon egyszerűen tudtam volna egységes döntést hozni a helyükben. Többen is így vélték, mert felmorajlott a tömeg.

- Csönd! - szólalt meg a nő immár ismét blézerben a színpad széléről.

- Szóval úgy döntöttünk, hogy kaptok még egy esélyt, mindenki közületek. - hangsúlyozta ki. - Annyi a feltétel, hogy egy új számmal kell előállnotok, és semmiképpen nem lehettek egyedül. Volt néhány banda, ők megőrizhetik a formációjukat, de az egyedül induló versenyzőknek legalább egy embert össze kell szedniük, és bandát kell alapítaniuk, még ha csak ideiglenesen is. Megláthatjuk ezáltal, hogy mennyire tudtok alkalmazkodni, együtt dolgozni, és menyivel lesztek különlegesebbek társaitoktól. Két hét múlva ugyanitt, ugyanekkor találkozunk a legtöbbetekkel! A bandákat ma kell megalapítanotok, itt. A vendégeket megkérem, hogy fáradjanak ki, ti pedig este fél kilencig dönthettek, sok sikert! Fél kilenckor kérem a bandaneveket és tagokat erre a papírra felírni, aki nem fog szerepelni rajta legalább egy másik társával, elbúcsúzhat tőlünk - vigyorodott el a szakállas nagyobb darab idős férfi egy lapot lengetve a kezében, amit ledobott a színpad melletti asztalra. Körülöttem megkezdődött a zúgás, mindenki rémülten mormogott és ismerősöket, jó barátokat keresett.

- Ez nem ér, hogy a bandák maradhatnak, előnyük van – hallottam mögöttem egy lány méltatlankodó hangját.

Én azonnal tudtam, hogy mit kell tennem, lélekszakadva rohantam a korábban általam kinézett énekes fiú után, hogy még időben elérjem. Szerencsém volt, mivel még nem kapcsoltak a legtöbben és akik nem voltak itt végig, csak a saját fellépésük idejére, azok nem tudták, hogy ki milyen volt, tanácstalanul bóklásztak. Néhányan énekelni vagy játszani kezdtek, hogy bevonzzák a velük együttműködni vágyókat, és gyorsan bemutassák magukat. Zihálva fékeztem le épp a fiú előtt, akin megláttam a negyvennégyes sorszámot, és rögtön lecsaptam rá.

- Szia, szia – vigyorogtam rá vidáman, amennyire csak tudtam. Próbáltam elkerülni, hogy félőrültnek látsszak, de nem hiszem hogy ment. Szerencsére ez végtére bevált, és annyira megdöbbent a fiú, hogy csak állt előttem, így a többiek lassan szétszéledtek, ők is felfigyeltek már rá, de én voltam a legsikeresebb, sikerült megállítanom őt, méghozzá elsőként.

- Leszel velem légyszi? - néztem rá kérlelően.

- Jó, meglátjuk, kint meg akarlak előtte hallgatni, bármit is csinálsz.

- Na akkor várj, mert be kell biztosítanom magamnak az ötvenkilencest – néztem rá kérlelően, hogy várjon meg. Nagyon hadartam, teljesen izgatott és túlságosan ideges voltam.

- Oké - vigyorodott el kurtán és lassan elsétált. Csak úgy otthagyott. A színpad felé ment, és valamit egyeztetett a blézeres nővel, aki bólintott egyet neki gyorsan, és a kezébe nyomta a mikrofont.

- Ötvenkilences, gyere már ide ha még szabad vagy – ordította el magát, és anélkül, hogy tudott volna róla, teljesen levett a lábamról azzal, hogy ezt megtette értem. De aztán próbáltam az érzéseimet nem kimutatni, mert lehet, hogy a legnagyobb ellenfelem lesz belőle. Nagyjából ki is nyírtam a nyáladzó énemet, mire a színpadhoz sétáltam.
- Ezt hogy csináltad?
- Protekció - kacsintott rám. - Amúgy anya barátnője, egy helyen dolgoznak.
Az ötvenkettes végre odaért hozzánk, így már nyugodtabban lélegeztem.

- Heló – köszönt egyszerűen, semmi mosoly vagy valami. Legalább köszönt, legyünk pozitívak.

- Leszel velünk? - kérdezte a még névtelen, fekete hajú haverom.

- Simán – bólintott a másik fiú.

- Jó, kell valaki aki gitározik – nézelődtem idegesen, mert hirtelen eltűnt a hirtelen jött nyugodtságom,  nem tudtam normálisan gondolkodni, pedig a legfontosabb tagok megvoltak.

- Én tudok szólógitározni – jelentette ki negyvennégyes.

- Az király, akkor ötvenkilences dobol, te énekelsz meg szólózol – számoltam a kezemen.

- Ne hívj már így – csattant fel a dobos fiú. - Loyd vagyok – nyújtott kezet nekem.

- Maura – viszonoztam a gesztust és várakozóan néztem a még mindig anonim fiúra.

- Mit akarsz? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.

- Talán hogy mutatkozz be, vagy megfelel a negyvennégyes?

- Nekem mindegy – rántotta meg a vállát és ismét elment.

- Hát ez? - kérdeztem tőle.

- Nem tudom, nem ismerem, de olyan titokzatos macsó akar lenni, ami talán még jól is állna neki ha nem játszaná túl – nézett utána megvetően, én pedig elnevettem magam. Ennyire éles látó fiút se láttam még az életem során.

Néhány percig szótlanul álltunk, és várakoztunk, hátha visszajön a titokzatos idegen, és erre a gondolatra megint elnevettem magamat. Loyd igazából nem nézett hülyének, legalábbis nem mutatta ki és nem is próbálta kiszedni belőlem, hogy min nevetek, ami egy pozitív tulajdonsága volt. De nagyon csendes volt és zárkózott, soha nem mondott néhány szónál többet.

A többiek nagyon hangosak voltak, alig hallottam a gondolataimat, állandóan beszéltek, énekeltek vagy zenéltek, akkor épp egy gitár hangját hallottam elég közelről, elég hangosan. Az egész terem zengett, szinte csak mi ketten ácsorogtunk csendben az egész teremben.

- Itt a gitáros, ő basszeros – érkeztek meg a hátunk mögül, ami kicsit megijesztett, de inkább csak csendben örültem.

- Sziasztok, jöhetek? - nézett ránk kicsit félénken a szőke hosszú hullámos hajú fiú, de amint rábólintottunk, őrült pörgésbe és találgatásba kezdett.

- Ennyi elég lesz asszem. Na gyerünk a széléhez, az ajtóhoz egy kicsit, levegőre van szükségem – indult el negyvennégyes, és ideiglenes vezetőnknek nevezte ki magát. Nem kizárt, hogy később is ő lesz a vezetőnk, elég határozott srác volt.