3. fejezet

Sziasztok! :)
Itt az új rész, de nagyon el vagyok halmozva, szóval kicsit ilyen semlegesebb lett, de remélem tetszik. Kommenteknek még mindig örülök..;)
Beatles_Lány.xx

- Na mit tudsz, szöszi? - pillantottak rám kérdően.

- Ne hívj szöszinek – jelentettem ki határozottan. - Énekelek, zongorázok és gitározni is tudok, bár leginkább akusztikuson – feleltem.

- Bocsi, de hogy hívnak titeket? - szólalt fel a basszeros srác.

- Én Loyd vagyok, ő Maura, őt nem tudjuk – mutogatott végig rajtunk Loyd.

- Chance-t ismerem, én pedig Samuel vagyok – lepleződött le az összes név végre. - De hívhattok Sam-nek is nyugodtan.

- De nem fogsz énekelni – szólalt meg Chance egy fél perces csönd után. Nagyon tetszett a neve amúgy, illett hozzá.

- Hát nekem mindegy, de én énekelni jöttem ide, nem pedig dísznek – sértődtem meg. - Bocs fiúk – kapcsoltam egy pillanat múlva.

- Áh, már megszoktam – legyintett poénkodva Sam. - De dísznek kifejezetten jó vagyok, ez biztos – kacsintott felénk.

- Abban nem kételkedek – vigyorogtam rá. Tényleg jól nézett ki, de nem volt az esetem, hullámos szőke, állig érő haja volt, csillogó sötétkék szeme, és nem volt túl magas, de nem is volt kifejezetten alacsony, izmos srác volt ő is. Viccelődve elkezdte legyezgetni magát, és magas hangon vihogott egy kicsit, amin én és Loyd is elnevettük magunkat.

- Én vagyok az énekes – makacskodott Chance.

- Akkor énekeseskedjél magadban, én meg vittem a bandát – vágtam rá.

- Nem. Fiúk, ugye velem maradtok ha ez a szőkeség lelép? - nézett magabiztosan a többiekre.

- Ő nézett ki engem szóval az övé vagyok – szabadkozott Loyd. Rögtön belopta magát a szívembe.

- Akkor már legyen egy bandám – vigyorgott rá Sam is. - Mellesleg szerinte jól nézek ki – tette hozzá büszkén. Én nagyon megörültem nekik, jólesett a támogatásuk.

- De próbáljuk meg, hogy együtt hogy szólunk, és lehetek vokálos is vagy bármi – mondtam gyorsan, mielőtt tényleg otthagy minket, nagyon nagy hátrány lenne.

- Ha ennyire szeretnéd – mondta lekezelően.

- Hát nekem mindegy – fordultam el félig tőle, hogy ne lásson rajtam semmit.

- Gyere ide – húzott magához közel, hogy jól hallja a hangunkat. - Mi legyen? A Scientist?

Megjegyezte, hogy mit énekeltem, tehát felfigyelt rám. Ez jó jel.

- Mehet. Háromra.

- Egy, kettő, három – és elkezdtük énekelni. Eleinte nehezebben ment, mert nem volt hajlandó alkalmazkodni a tempómhoz és a hangomhoz, így nekem kellett a gyorsabb ritmusra váltani és ráhangolódtam a hangjára, próbáltam úgy énekelni, hogy kiegészítsem őt. Nagyon jól hangzott a kettőnk éneke együtt, legalábbis nekem nagyon tetszett. Egyre nagyobb hévvel énekeltünk, én már nyitott szemmel, magabiztosan bámultam a sötét, majdnem fekete szemeibe, ő pedig a szemét forgatta, de azért énekelt velem végig.

- Ez nagyon jó volt srcáok – hajolt be kettőnk arca közé igen közelről Sam.

- Hát igen, szeintem is – motyogtam kissé sokkosan, és hátrébb húzódtam. A fiúk nevettek, én meg elgondolkozva néztem rájuk.

- Vokál, vagy veled? - kérdeztem.

- Velem. Egyértelmű. Mert igazából két jó hangú emberben semmi különleges sincs, ha egyedül énekelnek, de ha ketten együtt, úgy, hogy jól is hangzanak, az mindjárt jobban megfogja az embereket, ez nagy előny.

Én csak büszkén mosolyogtam, és odaálltam a papírhoz, felírni a nevünket.

- Bandanév? - kérdezte ott egy zsűritag.

- Az még nincs, akkor pillanat – léptem vissza a fiúkhoz.

- Bandanév? - kérdeztem tőlük tanácstalanul. Mindenki elgondolkozott, nagyon koncentráltunk, hátha találunk valami felhasználható ötletet.

- Gengszterek – ajánlotta Sam.

- Nem jó, nem elég jó – mondogatta Chance.

- Milyen zenét szerettek? - kérdezte ismét Sam.

- Metál – feleltem rögtön egy mindent kifejező szóval.

- Progresszív – érkezett a következő válasz Loydtól.

- Metál – nézett rám Chance.

- Jó, akkor asszem elbújok valami sarokba – vihogott Sam.

- Na mondd csak.

- Rap.

- Ki nem nézném belőled fiam – nevettem fel.

- Ne nevess ki – sértődött meg.

- Bocsi – mondtam neki, amitől ő mindjárt jobban érezte magát.

De ezzel még mindig nem jutottunk előre, úgyhogy nagy dilemmák elé néztünk.

- Legyünk vakbélgyulladás – ajánlotta Loyd lelkesen. - Vagy valami undorító dolog.

- Ajj nemár srácok – háborodtam fel.

- Valami egyszerűbbet de metál legyen na – próbáltam az akaratomat érvényesíteni.

- Lightnin' – szólt Chance.

- Csak így simán? Ez olyan snassz – nyilatkozott Loyd és Sam is bólogatott.

- Aposztróffal - vágta rá a fiú.

- Nekem tökéletes, elég kifejező ez így – foglaltam álláspontot, villámlás, mint ahogy most szinte villámcsapásként összeálltunk és meghoztunk néhány nagyon fontos döntést.

- Ne csicsázzuk túl – bólintott végül mindkét fiú egyszerre.

- De írhatjuk kisbetűvel? Rajongok a kisbetűs bandákért – vigyorodtam el.

- Írjuk, mit bándom én. De akkor meg a copyright rá – vágta rá rögtön Loyd.

- Hogyne menne. Gyerünk, írjuk fel amit kell – indult neki a tömegnek.

Elindultunk hát, és hagytuk, hogy Chance felírkálja a neveinket, bandanevünket és néhány egyéb adatot.Becsekkoltak minket is, és elmehettünk végre.