4. fejezet

- Mehetünk haza, sziasztok! - köszönt el tőlünk és már el is rohant. Én átsétáltam a termünkhöz, ami egy másik épületrészben volt, és ki kellett menni az ajtón és fel a másik épületrész lépcsőjén, mert az átjárót éppen felújították az épület részei között.

- Hali – köszöntem a néhány még bent tartózkodó főnek. Ebből a suliból mindenki későn megy haza a táncedzések, atlétika, zenekar, énekkar, rajz és egyéb órákat kiegészítő foglalkozások miatt, tehát soha nem vagy egyedül odabent még ilyen késői órán sem, mint negyed nyolc.

Halkan visszaköszöntek, és pakolásztak tovább. Lynn az asztalon feküdt, egy valaki, aki háttal állt és nem ismertem nagyon közelről, még névről sem, tehát valaki egy másik évfolyamról mellette táűmasztotta a padot és diszkréten magyarázott valamiről.

Gyorsan felkaptam az utazótáskámat, amit a legtöbben utazáshoz használnak, de én ezzel járok iskolába is, mivel a tankönyveimet, a táncra szükséges ruháimat és kaját és innivalót is hoznom-vinnem kell, amihez nem elég egy kis normál mérteű iskolatáska.

Minden nap van táncom délután is, mivel kötelező volt felvennem ezen a szakon, így minden nap hurcolhattam a táncolós ruhámat. Jelenleg egy mélykék cicanadrágból és egy fehér atlétából állt. Mint a táncot, az éneklést is fel kellett vennem heti ötször, amit egyáltalán nem bántam, főleg hogy azt délelőtti órákban oldották meg, az ebédszünet előtt, ami pedig egy órán keresztül tart egytől kettőig. Az órák között sok szünet van, elég laza a tanterv, mivel a normális órákat csak annyira méltatják, hogy az érettségire elég tudást szerezzünk, ami pedig rengeteg tételből áll, és néhányan a kiadott lapokkal elintézettnek is tekintik. A táskámal átvetettem a vállamon, és kisétáltam a teremből. Meglepetésemre Sam állt az ajtó előtt.

- Chance küldi – nyújtotta nekem a kezében lévő lapot.

Egy dalszöveg volt rajta, egy általam nagyon is jól ismert szám dalszövege.

- Ezt adjuk elő, tanuld meg zongorán a hegedű részét és ami ki van emelve – túrt a táskájába és kivett egy gyűröttebb papírt, amin a zongorakotta állt. - Holnap négykor kezdünk próbálni nálunk, felírtam a címet a lapra, remélem ráész.

- Honnan tudta, hogy fel kell készülnie erre? - kérdeztem.

- Láttad azt a konferálós nőt ugye? - kacsintott rám és titokzatosan, sietősen elsétált.

- Neked is szia – motyogtam utána, és a fejemet csóváltam. Ezt a számot nem lehet csak úgy elzongorázni hegedű helyett.

A Mikulás hozott nektek egy részt (rövidet, mivel csak erre futotta), úgyhogy ezzel kívánok boldog Mikulást nektek! A héten hétköznap nem valószínű, hogy lesz rész, csak hétvégén, sajnálom, de így jut rá időm.:/
Beatles_Lány.xx